135 évvel ezelőtt, 1883-ban kezdődött el az a 4 évig tartó felújítás, melynek eredményeként a keszthelyi Festetics kastély elnyerte mai formáját. A felújításra azért került sor, mert fiatal gazda került a hatalmas Festetics birtok élére, aki olyan helyet szeretett volna teremteni, ahol egy király is jól érzi magát. Várakozásában nem is csalódott, hercegek és királyok adták egymásnak a kilincset Keszthelyen. Az elképzelhetetlen pompa és fényűzés egy része ma is látható a szép állapotban megőrzött, kulturális programokkal megtöltött 101 helyiséges kastély főúri életstílust bemutató állandó kiállításán.
Ha hinni lehet a statisztikáknak az átlagos magyar lakás ma 85 négyzetméteres. Ennél kisebb területen is nagyon sokan élnek, de amikor álmodozunk otthonunk ideális méretéről és arról, hány szobát szeretnénk, biztosan nem gondolkodunk tízes nagyságrendben. Ebből a nézőpontból közelítve egy 101 helyiséges épület felfoghatatlanul nagy. De nem akkor, ha az ember egy Festetics és királyokat vár uzsonnára.
1883 februárjában meghalt az öreg Festetics Tasziló gróf és - utódja nem lévén - unokaöccsére szállt a keszthelyi birtok és a grófi kastély tulajdonjoga. A hagyományok iránti tiszteletből szintén Tasziló névre keresztelt fiatal gróf édesapja, György is az 1883-as esztendő második hónapjában hunyt el, így fia az ő birtokait is örökölte. Ifjabb Tasziló a két szomorú gyászesettel olyan hatalmas domínium urává vált, hogy a keszthelyi kastély átalakíttatásakor minden álmát megvalósíthatta. A felújítás 1883-tól 1887 őszéig tartott és a gróf nem spórolt semmin. Felesége, Lady Mary, a skót hercegnő, ízlésével és tanácsaival járult hozzá a munkához.
Kik is voltak azok az emberek, akik itt éltek? És hová lettek?
A Festeticsek Horvátország Turopolje nevű részéből származnak, írott források először a 16. században említik ezt a nevet. A köznemesi származású család első magyar földön élő tagja, Pál, II. Mátyástól kapott nemesi címerlevelet a 17. században. Festetics Pál házasságával szerzett birtokaival alapozta meg a magyarországi ágat.
Fia, II. Pál, a hadviselésben szerzett érdemeiért pallosjogot, kiváltságokat, birtokot kapott I. Lipót királytól.
Az ő fia, a későbbi kastélynak helyet adó birtokot 1739-ben megvásároló Kristóf, és testvére József is gyarapította a család javait, hála Mária Teréziának és a magvaszakadt nemesi családok uralkodóra visszaszálló birtokainak. A hatalmas földterületek, falvak és városok mellett a királynő adományozta a Festeticseknek a grófi címet is. Kristóf a kastély megépíttetésével birtokai központjává emelte Keszthelyt, jövőt adva ezzel a községnek. A környék központi szerepének emelésére 1759-ben kórházat építtetett és mesterembereket hívott a településre.
Fia, akit ismét Pálnak hívtak, Mária Terézia jogi és pénzügyi tanácsadója lett. Ő volt az, aki Keszthelyen elemi iskolát és három osztályos gimnáziumot alapított.
Pál legnagyobb fia, György, aki cikkünk hősének, II. Taszilónak dédnagyapja volt, a család egyik legjelentősebb tagjaként vonult be az ország emlékezetébe. Ő hozta létre 1797-ben a Georgikont, amely Európa első felsőfokú mezőgazdasági intézete volt, könyvtári szárnyat épített a kastélyhoz és híres Helikon Ünnepségein a kor neves íróit-költőit, köztük Kisfaludy Sándort és Berzsenyi Dánielt látta vendégül. Ő volt az is, aki felismerte a hévizi hőforrásban rejlő lehetőséget és házakat építtetett ott.
Dédunokája, II. Tasziló volt tehát az, aki 1883 márciusában átvette a birtokot és még abban az évben nagyszabású felújításba fogott. Neki köszönhetjük a Festetics Kristóf által 1745-ben építtetett kastély ma ismert formáját.
II. Tasziló minden elődjénél többre vitte, hiszen Ferenc József 1911-ben – mikor grófunk 61 éves volt – magyar hercegi címet adományozott neki. Harmincévesen nőül vette a szintén 30 esztendős Mary Victoria Douglas-Hamilton skót hercegnőt és a frigy révén a Festeticsek hercegekkel és királyokkal kerültek rokoni kapcsolatba. Egyik unokájuk, az 1940-ben született IV. György nyolc hónapos korában örökölte meg a hercegi címet és a birtokot. A kisfiú a II. világháború végén, 1944 szeptemberében, édesanyjával, Maria Haugwitz grófnővel hagyta el az országot. Svájcban és Ausztriában nőtt fel, bankár-közgazdász lett, tanult Németországban és az Egyesült Államokban is. Magyarországra a 80-as évek óta jár vissza. Festetics György már 78 éves és bár csupán 3 éves koráig élt Keszthelyen mégis jól beszéli a magyar nyelvet.
Nos, ennyi információ után jó lesz kicsit alaposabban is tanulmányozni a kastély 19. század végi felvirágzását.
Mikor a Festetics-birodalom urává vált, II. Tasziló már nem is volt olyan ifjú, 33 éves volt, nős, két gyermek édesapja. Mivel felesége révén Tasziló gróf nagyon komoly kapcsolatokra tett szert európai uralkodóházakkal, kastélyának meg kellett felelnie a legmagasabb, szó szerint királyi igényeknek is ahhoz, hogy a főúri látogatókat ne érje csalódás. Valószínűleg nem is érte, hiszen több alkalommal vendégeskedett náluk Viktória királynő fia, a walesi herceg is, aki később VII. Edward néven lett király, vagy Vilmos császár, de gyakori vendég volt Rudolf és Ferenc Ferdinánd trónörökös, valamint Albert szász király is.
Az eredetileg egyemeletes, közép és oldalrizalitokkal tagolt barokk kastélyról, amit Kristóf úr építtetett 1745-ben, viszonylag kevés információnk van, de tudható, hogy a következő 100-150 évben többször átalakították, minek következtében elvesztette szimmetriáját. Az első átépítés a homlokzaton nem változtatott, csupán az oldalszárnyakat nagyobbították meg a lakóhelyiségek számának növelése végett. A második nagyobb átalakítás a Georgikon alapító Festetics György elképzeléseit valósította meg. A főépület és a szárnyépületek megemelkedtek egy emelettel és ekkor építették a ma is fennálló könyvtárat, kápolnát és levéltárat. A kastély barokk díszítőelemeit ebben a periódusban copf dekoráció váltotta fel. Az 1883-ban, Tasziló által kezdeményezett nagyszabású neobarokk stílusú felújítás az épületek mellett a parkra is kiterjedt, az épületszárnyak által közrefogott U alakú területen díszudvart, úgynevezett cour d’honneurt alakítottak ki.
A felújítás után belül a lépcső feljáratnál márványtábla hirdette: II. Tolnai Festetics Tassilo gróf rendeletére épült ezen palota Rumpelmayer Viktor, Haas Gusztáv és Paschkis Miksa műépítészek által 1883-1887. Sajnos, azt az ünnepélyes pillanatot, mikor az építészek a 101 helyiséges palota aranykulcsát átnyújtották a tulajdonosnak, sem Haas, sem Rumpelmayer mester nem érte meg.
Bontz József kanonok Keszthely város monográfiája című 1896-ban kiadott munkája igen részletes és mindenre kiterjedő beszámolót közöl a kastélybeli enteriőrről, a különböző funkciójú helyiségek elrendezéséről és a parkról is.
„….a continens főúri palotáit múlja fölül….”
„Azt a fejedelmi kastélyt, mely nemcsak a keszthelyi köz és magán épületeket, hanem a continens főúri palotáit múlja fölül szépségben és kényelemben, Tolnai Festetics Tassilo (II.) gróf az ősei által reá hagyott hitbizományból építtette. Az épület zömét az egészen átalakított régi kastély képezi, melyhez északról a hatalmas uj szárnyépület csatlakozik. A régi és uj épületet a remek alkotásu 40 méter magas barokk torony köti össze, melynek magassága összhangzó arányban lévén az óriási épülettel, nagyban emeli a kastély és a vidék szépségét.” – írja a kastélynak szentelt fejezet bevezetőjében.
Munkájából megtudhatjuk, hogy a kastély barokk ízlésben épült, nagyságával, berendezéseivel kifejezte tulajdonosának gazdagságát és főúri hatalmát. „Nincs tulhalmozva czikornyákkal, dagályos czifraságokkal, mint az újkori barokk épületek, hanem egyszerű, az egész épülettesthez alárendelt szerepet játszó, valóban díszt, nem lényeget pótolni törekvő alakokkal van díszítve.” Az idézett résznek némiképp ellentmondanak a leírásban olvasható részletek, de engedjük meg Bontz kanonoknak, hogy jobban ismerje saját korának túldíszített épületeit nálunk, elég jól ahhoz, hogy a Festetics kastélyt hozzájuk képest mértéktartónak minősíthesse.
A régi kastélyt megtartó, új épületrészekkel kiegészített palota toronnyal kapcsolja össze a múltban épült részeket és a modern szárnyat. A kastély udvara és főhomlokzata a nyugati oldalra nézett, két kapuátjáróval, melyeket mindkét oldalról hatalmas vaskapu vigyázott és szobrászati kőmunkák díszítettek. A torony alatti átjárónál például lóidomító szoborcsoport volt látható, direkt utalásként Tasziló úr lovak iránti szenvedélyére. A gróf a telivértenyésztés és a lóversenyüzem egyik legnagyobb hazai szakértője volt, a külföldi és budapesti lóversenypályákon érezte legjobban magát. Aranysárga test- és kék sapkadressz viselő saját tenyésztésű lovai, melyekre maga soha nem fogadott, sok győzelmet hoztak istállójának.
A kastély déli szárnyában a könyvtár, a grófi lakosztályok, a kápolna és a grófné toalett szobája foglaltak helyet. A keleti részen az iméntiek folytatásaként a grófné irodája és szalonja következett, azután az étterem, amely csakugyan terem méretű volt 10 méteres szélességével és 14 méteres hosszúságával. Ez után következtek a gyerekek szobái. Amikor a család birtokba vette a felújított kastélyt még csak három gyermek sertepertélt a falak között, de már a negyedik, a leendő Karola Friderika Mária is velük költözött, Lady Mary ugyanis ismét áldott állapotban volt. Vele is számoltak, jutott neki szoba, Mária Matild Georgina, György Tasziló József és Alexandra Olga Eugénia szobája mellett. Itt aztán nem kellett emeletes ággyal enyhíteni a négyzetméterek hiányát.
A tornyon túl, északon, az egész új épületszárnyban vendéglakásokat rendeztek be. A vendéglakások valóban lakások voltak, főúri szemmel is tágasak, saját szalonnal és fürdőszobával is rendelkeztek. A szobák mennyezetét aranyozott stukkók díszítették, a parketta a legdrágább juhar- és mahagónifából készült. A grófné lakosztályába carrarai márvány lépcsőház vezetett, szobái XV. Lajos korára jellemző barokk pazarsággal voltak berendezve. Az irodában és a budoárokban színpompás szőnyegek, faragott diófa bútorok, sok arany és ezüst tárgy, festmények, porcelánok alkották a berendezést. Lady Mary híres szalonjának sötétpiros falikárpitját és függönyeit sok forrás említi, ahogyan óriási tükreit és márványkandallóját is. Érdemes megemlíteni, hogy főként francia, rokokó és klasszicista stílusú bútorokból álló berendezési tárgyait különvonat szállította az országba, miután házasságra lépett Festetics Tasziló gróffal.
A nemes hölgy korábban már volt férjnél, ura, Albert monacói trónörökös azonban méltatlanul bánt vele, frigyük boldogtalan volt. Házasságuk utolsó éveiben nem is éltek együtt, így Albert nem volt ott akkor sem, mikor Mary világra hozta közös fiukat. Házasságuk érvénytelenítését a pápa mondta ki. A korabeli hírek arról beszéltek, hogy a hercegnő és Festetics gróf ismeretsége is egy olyan alkalommal kezdődött, mikor a monacói trónörökös rút tréfát készült űzni hitvese rovására, melyre vendégeit, köztük az épp ott tartózkodó Taszilót is hívta. Tasziló azonban nem kívánt meglesni egy hölgyet fürdőzés közben annak tudta nélkül, még kevésbé nevetni rajta, így visszautasította a lealacsoonyító meghívást. Később Hamilton hercegnő jó szívvel gondolt rá emiatt. Bizonyára ekkor kezdődött a szimpátia, amely később sírig tartó boldog házasságig vezetett.
De a romantikus kanyar után térjünk vissza a kastélyba.
Tasziló gróf – illetve később herceg – lakrészébe és a kápolnába az udvarról külön lépcsőcsarnok vezetett. Ennek falát és mennyezetét ónémet tölgyfa-faragványok borították. A lépcsőfokokat ragyogóra fényesített rézpálcákkal lefogatott szmirna-szőnyeg borította. A lépcsőház bejáratánál a Festetics család kiválóságainak arcképeit helyezték el. A kastély termeiben összesen csaknem négyszáz festményt állítottak ki, ezek egy része a családi rokonságot ábrázolta vagy portré formában, vagy mozgalmasabb módon, a családtagok vallásos buzgalmát, vagy művészi hajlamait bemutatva. Más részük bibliai jeleneteket keltett életre, ismét mások a természet csodás adományait festették le.
A lépcsők tetejére érve az első emeleten bal kéz felől a gróf fogadószobája, irodája és szalonja kapott helyet. Ezek berendezése a grófné lakrészétől eltérően 16. századi reneszánsz stílusú volt és ahogyan a lépcsőházban, itt is faragott tölgyburkolat borította a falakat és a mennyezetet. A leghangsúlyosabb díszek Tasziló úr lófuttatásokon nyert műtárgyai, nejének leánykori arcképei és a királyi pár portréja voltak. A grófi lakosztály alatt volt a billiárd terem, egy vendéglakás és a márványszoba is, amelyben nevéhez méltóan tiszta márványból voltak a falak, az oszlopok és a mennyezet.
A 140 m2-es étterem a régi kastély ebédlőjéből lett átalakítva, közvetlenül mellette sorakoztak a gyermekek szobái és saját ebédlőjük. A torony alatti kocsibejárótól indult a márvány díszlépcső az új szárnyba, ahol az építészeket már nem korlátozták a régi kastély keretei. Dísztermek és vendéglakások kaptak helyet itt. A vendéglakásokat, melyekhez saját szalon, toalettszoba, háló és fürdő tartozott, hosszú folyosó kötötte össze. Az új épületrész alagsorában húzódtak meg a konyhák és a kamrák, az udvar felé néző homlokzaton pedig egy hatalmas és míves óra mutatta az időt.
A kastély melletti két hatalmas épület egyikében a család által használt lovak a másikban a versenylovak kaptak fényűző szállást, márvány jászollal. Álljunk itt meg egy pillanatra és ismételjük ezt meg: márvány jászol. Van ebben az egymás mellé került két szóban valami szürreális.
A kastély és melléképületeinek világítását az egyik kertrészben felállított gázgyár, a vizet a Vanyarci hegyből érkező öt kilométeres vízvezeték szolgáltatta.
A százholdas angolparkot, mely az épületeket körülölelte, magas kőfal vette körül. A már meglévő évszázados fasorok mellett élő gyertyánfákból kialakított aréna-színkör, örökzöldekből létrehozott napóra, két szökőkút, Mária szobor, kereszt alakú, apróbb szökőkutakkal díszített kőmedence és rengeteg virágágyás tette kellemessé a parkbeli sétát.
Ez a séta ugyan csak a kastélyban élőknek és vendégeiknek járt, mert a Tasziló gróf a korábban nyitott parkot elzáratta Keszthely népe elől, viszont cserébe a szintén tulajdonában Balaton-parti sétányt rendelkezésükre bocsátotta, örökös használatra. Ez az adomány lehetővé tette, hogy a városba érkező turisták nyugodtan sétáljanak a parton, vagy fürdőzzenek a Balatonban, felélénkítve és évszázadokra megalapozva Keszthely idegenforgalmát.
A grófné lakosztálya és a könyvtár között álló családi kápolnát még 1804-ben építtette a Georgikon-alapító György. A tervező egy bizonyos Gigl nevű zágrábi építész volt. Az oltáron Szent Zsófia, a kápolna védőszentjének szobra állt, de volt a szentélyben egy Mária szobor is, amely inkább története, mint művészi kivitele miatt érdekes. Egykor ugyanis Párizsban, a grófné nagymamájának házi kápolnájában állt, melyet a francia forradalom idején leromboltak. A szobor sértetlenül élte túl a pusztítást, ezután kerülhetett a keszthelyi kis szentélybe.
A kastélyban eltöltött 35 év után, 72 évesen hunyt el Lady Mary, 1922 májusában. Tasziló nem érte be egy pompás temetéssel 42 esztendőnyi házasság után, hatalmas mauzóleumot építtetett szeretett felesége számára. A keszthelyi Szent Miklós temetőben ma is álló, Groffits Gábor tervei alapján épült historizáló mauzóleum 1925-re készült el, a hercegasszony földi maradványait 1925. november 2-án, halottak napján helyezték el itt végső nyugalomra. Tasziló 11 évvel élte túl nejét. Fél évszázaddal az után, hogy a kastély urává vált, 1933. május 4-én hunyta le szemét. A főúri protokollhoz végsőkig ragaszkodó zárkózott herceg, aki csak a lóversenypályán engedett föl, bronz koporsóban került ismét Mary mellé, elegánsan, mint mindig, fekete ruhában, gomblyukában az aranygyapjas rend miniatűr jelvényével és piros szalagjával.
„A magyar feudális múltnak a Jókai-romantikának talán legutolsó magyar arisztokrata képviselője szállott vele most sírba, aki élete végéig egy teljesen megváltozott világban, a kommün, az összeomlás s a nagy elszegényedés tanulságai közben is kitartott a maga nagy álomvilága mellett s középkori főúr maradt a XX-ik században is.” – fogalmazott vele kapcsolatban a Magyarság című lap 1933. május 5. számában.
A kastély Tasziló herceg halála után épségben átvészelte a viharos 20. századot. A II. világháború után végignézte a család menekülését, a hadsereg beköltözését, a tisztiklub estjeit a Tükörteremben, vagy a márványkandalló elé épített mamlasz és ösztövér cserépkályhát, az itt-ott áttört falakat. Mikor a háború utáni keményebb idők elvonultak, több kisebb-nagyobb felújításon is átesett, például a ’80-as években a Középülettervező Vállalat is készített felújítási tervet, Zalaváry Lajos, Csontos Csaba, Dobozi Miklós építészek és Detre Villő belsőépítész közreműködésével.
Bár a viszontagságos évek alatt a bútorok, és berendezési tárgyak javarésze eltűnt, vagy megsemmisült, az épület maga viszonylag kevés kárt szenvedett. Hogy a drága könyvek és a könyvtár teljes tartalma nem lett tüzelő a már említett cserépkályhában, vagy másutt, az annak köszönhető, hogy a könyvtári szárnyat még a fosztogatások előtt elfalazták. Ott vészelte át a nehéz időket többek között a női nagyszalon óriási tükre is, amely mára ismét helyére kerülhetett. Néhány bútor az Iparművészeti Múzeum gondozásába jutott, ezek egy része az elmúlt másfél évtizedben már visszakerült a kastélyba, másokat műkincs-árveréseken felbukkanó korhű darabokkal pótoltak. Három évvel ezelőtt, mikor az kastély egy nagyobb szabású felújításon átesett, sikerült például egy kitűnő állapotú 11 darabos kárpitozott ülőbútor garnitúrát vásárolni egy franciaországi aukción, amely éppen illett a női nagyszalon XVI. Lajos stílusú teréhez. A park restaurációja szintén 3 éve, 2015 végén fejeződött be, tervezője az 19. század elismert tájépítésze Milneri viktoriánus stílusú terveinek megfelelően. A kastély ma 18 termen keresztül mutatja be a kíváncsi látogatóknak, hogyan éltek a főurak a 18-19. században, saját honlapján mindig sok a program, van hintómúzeum és pálmaház is, a könyvtár látogatható, a Tükörteremben pedig szerdánként komolyzenei koncertek vannak.
Fotók forrása: Jancsó Ágnes / Lechner Tudásközpont, Lechner Fotótár, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, Mahyar Nemzeti Levéltár
